"Tépett madár"

2011.03.04. 16:59

Időnként kapok hideget-meleget, amikor egyre csak duzzadó magyarságtudatom kerül szóba. Véleményem, még kissé hiányos ismereteim -hisz fiatal vagyok, nem láttam én még annyi mindent- és terveim, elképzeléseim. Így jártam a kettővel ezelőtti blogbejegyzésemmel is... "Közhelyparádé..." - jött az egyszerű, de magvas megfogalmazás. Nos, lehet, hogy nem volt egy Pulitzer-díjas írás, de igenis felháborodtam, mert olyan volt, mintha a bennem ébredő magyart bántották volna, ráadásul egy honfitársam...

A mai felgyorsult, globalizálódó világban, amikor bizonyos érdekek arra törekszenek, hogy mindenkit egy kalap alá vegyenek és "egységet" teremtve uniókba tömörítsenek minden nemzetet, szerintem fontos, hogy ellenálljunk ezen törekvéseknek. Blogomnak is ez az egyik célja.

Ismét ki kell hangsúlyoznom, hogy fiatal vagyok, ezért nem feltétlenül tudom, hogy mi fán terem a nagybetűs élet. A világ csak most kezd kinyílni nekem és azzal, hogy egyre bővítem ismereteim, új dolgokat fedezek fel a szemem is... Az utóbbi időkben egyre jobban érdekel a politika, szociológiai kérdések, a magyar történelem és a mai magyar élet. Egyre inkább azt látom, hogy szükség van az olyan kezdeményezésekre, amelyek a nemzet egységére törekszenek. Blogom is ezt a célt szolgálja. Össze akarok gyűjteni minél több dolgot Magyarországról és meg akarom mutatni, hogy igenis meg lehet pozitívan is élni azt,  hogy magyarok vagyunk.

Magyarország egy tépett madár. Sokan igyekszenek szétzilálni a magyarságot és az egész országot. Sokszor kifosztottak már minket, mind a négy égtáj felől. Valaha ez az ország Európa egyik meghatározó hatalma volt, de mára egy megcincált, kiábrándult kis ország lett. A külső és -sajnos- belső érdekek mindig azt szorgalmazták, hogy semmilyen összetartás ne legyen az itt élők között. Felejtsék el, hogy honnan jöttek, hogy mik voltak és hogy mik lehettek volna...

Az utóbbi két-három évben éledni kezdett a tűz a turul nép szívében. Persze  ezt a tüzet el is akarták gyorsan taposni. Fasisztának, szélsőségesnek nevezték, azt, aki azt mondta: "magyar vagyok". Ekkora égtelen baromságot! Egy pillanatra el kéne gondolkozni. Ott van például az USA. Amerikában minden reggel felhúzzák otthon a nemzeti lobogót és minden amerikai vérig sértődik, ha bántják az országukat. A mai világban ez az állam a demokrácia legnagyobb szószólója, mégse köpik le a reggel zászlót bontó John-t és nem mondják rá, hogy szélsőséges fasiszta. Nálunk ez ment (megy)..., de legalábbis kicikizik, leszólják az olyat, aki mondjuk tarsolyt köt az oldalára.

Szörnyű ez így, ezért is érzem sértve magamban a magyart. Nem kell, hogy mindenkinek tetszenek az írásaim, nem is törekszem erre, de akarjunk már egységben lenni és örüljünk ha valaki a maga módján próbál is érte tenni, mert életben csak egységben maradhatunk...

 

M.P.

A bejegyzés trackback címe:

https://otthonunk.blog.hu/api/trackback/id/tr942710400

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.