Magyarnak lenni

2011.03.02. 14:00

Mi, akik itt élünk Magyarországon magyarok vagyunk. De mit jelent az, hogy magyarnak lenni? Mi az, ami ránk oly jellemző? Az olaszok szenvedélyesek, a németek precízek, az oroszok szeretnek inni. A finnek hűvösek, az angolok kimértek, az amerikaiak lazák, a svájciaknak meg semmi dolguk. De milyenek vagyunk mi? Mit jelent magyarnak lenni?

Sokszor hallhatjuk a külföldiektől, hogy szomorúak, gorombák vagyunk, folyton csak a  múlton rágódunk. Van egy csomó nemzeti ünnepünk, amit jó hangosan az utcán ünnepelünk (vagy épp balhézunk, ha van rá okunk...). De tényleg csak negatív tulajdonság jellemez minket? Sokat rágódunk a múlton. Trianon, kommunizmus, stb. Igaz, hogy ezek mind olyan dolgok, amiket nem szabad elfelejteni, de nem is kell a múltban ragadva élni. Őrizni kell a hagyományokat, ez természetes, de a jövőbe kell tekintetni, mert az fog eljönni, nem a múlt. Emlékezni kell a régi dolgokra; a rosszakból tanulni, a jókat meg tovább alkalmazni és példaként felmutatni! Ezért is alakulnak sorra a hagyományőrző egyesületek, amik mindenki életére kihathatnak. Ha nem is lép be ezekbe, minden állampolgár, mégis megmutatkozik az utcán is az erősödő nemzettudat. Tarsolyt hordanak az emberek az oldalukon, egyre többen néptáncolnak, sőt már zenében is kezd megjelenni a népi vonatkozás (pl.: Darliada). Ez mind-mind kell, hogy ne vesszünk el a nagyvilágban.

 

De továbbra se válaszoltuk meg, azt hogy ki a magyar és milyen a magyar életérzés. 

A magyar ember szerintem szereti a jó ételeket, ami tele van paprikával és alapból zsírral készült, koleszterin nem akadály... Előtte jól esik neki egy kupica pálinka, utána egy pohár jófajta bor, ami természetesen itt teremt szülőhazájában. Amikor issza büszkén gondol Tokajra, Badacsonyra, Egerre, Villányra és még sorolhatnánk.

A magyar egész évben keményen dolgozik és közben alig várja a nyarat, hogy családostól vonulhasson egy-két hétre a Balaton partjára. Végig gyönyörködik a csemetékben, ahogy lubickolnak, miközben lángost eszik és egy pohár sört gurít utána. Ha megunja a lángost hekket vesz, ha azt is akkor irány a kemping szabad tűzhelye és fő is a slambuc. A vakáció végén lebarnulva, kapkodva és némiképp idegesen indul haza, mert tudja, hogy egy újabb évet kell várni, hogy ismét pihenés legyen. Már a haza úton tervezi, hova is kellene menni.

 

A magyar ember a delet el sem tudja képzelni harangszó nélkül. Amikor hallja eszébe jut Nándorfehérvár és látja maga előtt a képeket, amiket épp a tv-ben mutatnak Álmából felkeltve is sorolja a hét vezért, tudja ki volt a haza bölcse vagy épp az igazságos királyunk. Büszkén gondol Szent Istvánra, Szent Lászlóra vagy épp Dugovics Tituszra, még akkor is ha tudja, hogy ő csak egy legenda. Elszomorodik ha Trianont emlegetik, de kihúzza magát '56 hallatán.

A magyar élethez hozzátartozik a vidék. A kockaházas faluk, ahol ugat a puli és kapuban a kötényes, otthonkás néni néz ránk. A vidék, ami egyenlő a disznótorral, az este hatkor bevonuló csordával, a biciklisekkel és a kis kocsmákkal, ahol a függöny már sárga a nikotintól.

Sorolni lehetne még órákig. Magyar mindenki, aki egyet ért ezzel a pár sorral és még tucatnyi ötlete van ehhez a felsoroláshoz. Magyar mindenki, aki szívén viseli az ország sorsát, akit feldühít a bántják, ha kiakarják fosztani és rossz hírét keltik. Magyar vagy, ha sohase akarsz elmenni innen és ha mégis erre kényszerülsz már a kapuban visszahúz a honvágy. Magyar vagy, ha csak itt tudod elképzelni az életed, ha ezt a csodás nyelvet beszéled és ha őszintén annak vallod magad...

 

M.P.

Szerző: Magyar Polgár

4 komment

Címkék: okosság

A bejegyzés trackback címe:

https://otthonunk.blog.hu/api/trackback/id/tr242704073

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

LZoltan 2011.03.02. 16:21:23

"...az este hatkor bevonuló csordával..."

Mikor járt a kedves író legutóbb falun?
Persze ha az este hatkor a kocsmába igyekvőket (volt tsz alkalmazottakat jelenleg szociális segélyezetteket) érti akkor rendben...

Magyar Polgár 2011.03.02. 19:42:16

@LZoltan: Ahol felnőttem, falun még a mai napig kihajtják a csordát május elsején és minden este jönnek haza szépen :)