A magyar államalapítás

2011.02.01. 10:44

Géza halála után kérdéses volt, hogy ki kövesse a trónon. A pogány szokások szerint a szeniorátus (a nemzetség legidősebb, még nemzőképes férfitagja örököl) elve alapján kellett kijelölni az utódot. Így Koppányt illette a hatalom. Géza viszont a primogenitúra alapján (első szülött fiú) Istvánt jelölte utódjául.

A fejedelemi hatalom erősödése -főleg Géza kemény kezű politizálása­-erős ellenálást váltott ki az engedelmességre kényszerített törzs és nemzetségfők körében. Érthető hát, hogy Istvánnak előbb a nyílt lázadásokkal kellett leszámolnia.

Géza halálakor (997) már az Árpádok kezében volt az ország nagyrésze, de árpád nemzetségén belül, Géza fiával szemben hatalmi igényekkel lépett föl Koppány. Az ő apja éppúgy Árpád dédunokája volt, mint Géza. Bár megkeresztelkedett, de pogány módon élt, több felesége is volt. Az ősi örökösödése rend alapján igény tartott a fejedelmi hatalomra és ennek nyomatékot adva feleségül kérte Géza özvegyét is. Hogy Koppány harca esélytelen legyen, arról még a fejedelem gondoskodott, ugyanis a forgalomból kieső somogyi területeken jelölte ki szállásterületét, s körbe vette fejedelmi erőségekkel.

István először Koppányt győzte le és ezzel a kezébe került a hatalom. A helyzet megérett arra, hogy nagyobb tekintélyt biztosító királyi címhez folyamodjon. István a koronát nem a császártól kérte, hanem a pápától, ezzel is mutatva, hogy az ország nem ismer el semmilyen hatalmat. A pápa (II. Szilveszter) megadta a címet és 1000 - 1001 fordulóján megkoronázták István Esztergomban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ifjú királynak, hogy helyét bebiztosítsa további harcokat kellett vívnia. 1003-ban az erdélyi Gyulát fosztota meg országától, de anyai nagybátyja életét megkímélte. Az utólsó erőpróba a Temesköz urának Ajtonynak a legyőzése jelentette. Miután sikerült István az egész Kárpát-medence urává vált, a legyőzöttek földeji nagyrészt az ő kezébe kerültek. Tevékenysége mostmár az új állam-szervezet irányítására irányulhatott.

Ebben döntő jelentőségű volt az önálló magyar egyházrendszer létrehozása, élén az esztergomi érsekkel. Ez a lépés tovább erősítette az ország függetlenségét, hiszen így a magyar egyház feje csak a pápának volt alárendelve. A király számos püspökséget is alapított: Veszprém, Pécs, Csanád, Győr, Eger és Gyulafehérvár.

A falvakat arra kötelezte, hogy templomokat építsenek (10 falunként 1 templom.) Ez az intézkedés a lakosság helyhez kötését is szolgálta. Az egyház ellátására előírta a tized megfizetését.

A szerzetes rendek közzül a bencések érkeztek először hazánkba. A király támogatásával alapították első kolostoraikat Pannonhalmán és Pécsváradon.

A világi államhatolom kiépítése is István nevéhez fűzödik. Az ország területét királyi vármegyékre tagolta, melyek katonai-igazgatási, gazdasági és bíró feladatokat láttak el. A királyi vármegyék bázisai a királyi bírtokokon létesült királyi várak voltak. Létrehozásukkal István évszázadokra meghatározta az ország fejlődését az európai kereteken belül.

Az egyház 1083-ban szentté avatta I. istván királyunkat. Az egész magyarság népünk egyik legnagyobb történelmi alakjaként tiszteli és minden év augusztus 20-án ennek jegyében emlékezünk meg a nagy királyunkról, I. Szent Istvánról.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

M.P.

A bejegyzés trackback címe:

https://otthonunk.blog.hu/api/trackback/id/tr892630033

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.